A vers a dal rokona. Akkor válik dallá, amikor verset mondanak.


vers

A vers a dal rokona. Akkor válik dallá, amikor verset mondanak. Az írott vers szöveg, amely érzékelteti ritmusával a dalolhatóságot. Dalra fakaszt, annak ellenére, hogy nem énekeljük, hanem szavaljuk. A költő legelőször akkor hallja művét, mielőtt leírná az üres papírra. A lelkéből fakad, a lelke, az érzései hangja, élete egy része. Mikor megszületik a mű, megnyugvást érez és elégedettséget. Szeretné másokkal is megosztani interneten, írott formában. Legszebb reményei, hogy könyv alakban lássa egy könyvesbolt kirakatában, de az is, hogy hallja egy jól szavaló előadásában. A költő igazából az olvasóitól válik művésszé. A versírás művészet, a szavakkal való akrobatika. Nyelvünk legszebb ékességei a magyar versek. Nyelvünk olyan szépen árnyalt, ahogy a világban egyik nyelv sem. Folyton változik, alakul. Régies kifejezések eltűnnek és újabbak születnek. Változik a nyelv is, ahogyan az ember maga is változik. Sajnos az olvasási szokások is változnak. Egyre kevesebb ember olvas. Ezért az ismeretlenség homályába veszik sok tehetséges költő.