Az autók története


Régi autó

A gépkocsi elnevezése egy görög és egy latin szó összeolvadásából keletkezett. Nevét a használatából adódóan kapta, egy olyan kerekes járműt jelent, amit nem egy másik állat vagy jármű hoz mozgásba.

A mai világban autónak azt a tárgyat nevezzük, aminek saját motorja van, és személyi szállításra alkalmas. A mai autók jellemzően négy kerékkel vannak ellátva. Természetesen nem csak személyszállításra alkalmas járművek terveztek már az ókorban sem, rengeteg teherszállításra alkalmas motoros jármű mászkált az utakon már a régi időkben is. De kinek a fejéből pattant is ki ez a remek ötlet? Először egy francia származású tervezőnek (Nicolas-Joseph Cugnot) jutott eszébe egy olyan jármű elkészítése, ami személyek szállítására alkalmas. Az akkori időkben még álmodni sem mertek folyékony üzemanyaggal működő járművekről, így az első autónak nevezhető szállítóeszköz gőzhajtású volt. Az első prototípusnak, amit egyébként nehéz tárgyak szállítására terveztek fa kerekei voltak. A nagy hátránya az volt, hogy nagy mennyiségű gőzre volt szükség a működtetéshez, így valakinek mindig a jármű mellett kellett állnia, hogy táplálja a tüzet. A feltaláló természetesen az álmát tovább szerette volna bővíteni, ezért az akkori elöljáróknak bemutatta művét. Sajnos a gőzhajtású jármű a bemutató közben elszabadult, nagy károkat okozva egy épületben, így a bemutató során megtörtént az első közúti baleset. Sajnos a sikeres feltalálót abban az időben nem értékelték, így találmányát nem ismerték el.

A belső égésű motorok egyáltalán nem voltak ismertek így a találmány fejlődése nagyon lassan haladt. Ahogy telt az idő, James Watt lépett nagyot előre ezen a területen, sikerült megalkotnia az első, nagy teljesítményű gőzgépet. A fejlődés egyetlen hátránya a méret volt, hiszen ekkora gépekkel nem lehetett az utcán hétköznapi módon közlekedni. A technika fejlődése során mindenképp az volt a cél, hogy csökkentsék a méreteket.

Az első ilyen próbálkozás 1803-ban volt, amikor Richard Trevithick-nek sikerült egy olyan gőzgépet megépíteni, amit már akkor is lehetett mobilnak nevezni, így alkalmas volt a mindennapi személy – és teherszállításra. Az említett jármű három kerékkel rendelkezett és hét személy szállítására volt alkalmas. Az 1830-as évekre ez a technológia elterjedt, és egyre több hasonló géppel találkozhattunk az utakon. Pár évet követően már rendszeres járatokkal találkozhattunk a nagyobb városokban. Magyarországot sem hagyta ki a fejlődés, Bolyai Farkasnak is sikerült áttörést elérnie, bemutatta a nagyközönségnek első gőzzel működő autóját, mely szintén alkalmas volt személy – és teherszállításra.

Sajnos a nagyvárosokban lakóknak az elterjedést követően nem tetszettek a még mindig hatalmasnak tűnő gépek az utcákon, így a honatyák kénytelenek voltak meghozni az első törvényt, mely a közlekedésre vonatkozott. Mivel a gőzzel működő járművek veszélyesek voltak a gyalogos forgalomra, ezért elrendelték, hogy a gőzgépek előtt nappal vörös zászlóval kell jelezni az érkezésüket, éjszaka pedig piros lámpával. A gyalogos túl veszélyesnek tartották a közlekedést, ezért inkább a vasutat vették használatba, ha valahová menniük kellett, így rövid időn belül ez a közlekedési ágazat is rohamos fejlődésnek indult.

A technika ismét nagy fejlődésnek indult, amikor az 1800-as évek elején Isaac de Rivaz találmánya képes volt az önálló mozgásra. Ezt a szerkezetet tekintjük a mai motorok ősének. Az új áttörés alapja nem a gőzhajtású motor volt, hanem az éghető gázokkal történő motorhajtás. Pár tíz évvel később ezt a találmányt tovább fejlesztették, és 1807 január harmincadikán a korábbi feltaláló elnyerte találmányáért a szabadalmat. Ezután az áttörés után a technika gyors fejlődések indult, megjelentek az első négyütemű motorok.