A kollégiumi szobájában mindenki vadul szokta nyomni a webchat-et. Egyik nap futótűzként kezdett terjedni a hír, hogy egy ős-chates bulit szervez, ahol élőben is megismerkedhetünk egymással. Elérkezett a nagy nap, mindenki készülődött, a legszebb ruháját vette fel és persze rápihent a bulira. A koleszból egy kb 10 fős társasággal indultunk el a Blaha melletti szórakozóhelyre. Ott minden volt, ami egy ilyen buliban kell, a szervezők még csinos ragasztós nicknév-tábláról is gondoskodtak, így azonnal lehetett tudni, hogy ki kicsoda a chat-en. A társasággal kitűnő volt, a hangulatra sem lehetett panasz, de mivel a buli a hónap végére esett, így az anyagi erőforrásaink korlátozottak voltak. Persze ettől még kitettünk magunkért: a gazdátlanul hagyott piáknak új gazdát kerítettünk. Úgyhogy elvoltunk, ültünk, dumálgattunk, ökörködtünk, szóval jól éreztük magunkat, míg egyszer csak meg nem jelent pár kigyúrt, kopasz fazon az asztalnál, és egyből le is telepedtek mellénk. Mi persze azt hittük, hogy a sáskázásnak vége, lekapcsoltak minket, mehetünk innen világgá, mindenki szeme láttára kidobnak onnan minket. A legnagyobb meglepetésünkre nem ez történt! Csendesen megkérdezték, hogy mi is chat-esek vagyunk-e, mert ők a chatbulit keresik, csak elkéstek. Az este tanulsága, hogy a chat-esek nem csak virtuálisan, de az életben is jól tudják érezni magukat a közös társaságban.
